Main Index: Hungarian Bible

Zsoltárok 88

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] [84] [85] [86] [87] [88] [89] [90] [91] [92] [93] [94] [95] [96] [97] [98] [99] [100] [101] [102] [103] [104] [105] [106] [107] [108] [109] [110] [111] [112] [113] [114] [115] [116] [117] [118] [119] [120] [121] [122] [123] [124] [125] [126] [127] [128] [129] [130] [131] [132] [133] [134] [135] [136] [137] [138] [139] [140] [141] [142] [143] [144] [145] [146] [147] [148] [149] [150]

88:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

88:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

88:9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

88:19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.